No.

3 betű és mégis olyan nehéz mondani. 3 betű egy szó előtt és mégis alibiket, gyenge kifogásokat az ember ahelyett,hogy kimondaná.
Miért olyan nehéz azt mondani, hogy bocs nem érek rá. bocs nem megyek. És ha megkérdezik? Nem. Már nem szeretlek. és még lehetne sorolni.
Azt hiszem mindenki ismeri az érzést. Személy szerint azon a véleményemen vagyok, hogy óránként sőt percenként emberek százai érzik át. Emberek százai mondják,s egy másik pillanatban ugyanez a száz ember érzi át.
Egy apró szó és elhagyásával önhazugságba vagy szimplán hazugságba keveredik az ember. Milyen érdekes...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

De fejtegetés helyett mesélek a csodás mai napomról. Reggel egy nagyon frenetikus angol fakt tz-vel kezdtem. Jól indul a nap mi?
De hál' Istennek a matek tz elmaradt.... Holnap írjuk. Most úgy érzem ,hogy teljesen összekavarodtam. Csak sikerüljön legalább 4-re.
Most is tanulnom kéne, de olyan fáradt vagyok és semmilyen kedvem van. Majd később... Talán.
Nem tudom miért. Aludtam este, aludtam iskolában, mégis mindjárt elalszom. Ki tudja ,talán összefügg a "hatalmas" életkedvemmel.
Mára ennyi. Lenne több, de nincs kedvem tovább írni.
xoxo~

It's easier than you think.

huh. Tartok egy gyors összefoglalót a hétvégéről aztán pedig leírom merengésemet. Ez futott át az agyamon mikor arra a döntésre jutottam, hogy elegendő élményem van egy újabb bejegyzés megalkotásához.
Szóval a szombatom unalmasan telt el,de vasárnap találkozó volt barátokkal és megszokott rituálénkat tartottuk. Azaz elmentünk Ciocchiato-ba kávézni aztán lődörögtünk allee-ban és az allee melletti "köveken" rajoskodtunk. És tanultam egy csomót a rahedli dogára. Igen ezt sajnos ma is folytattam. Nem értem miért jó az a tanároknak, hogy egy napra 4 dolgozatot tesznek. Szerintem arra mennek ,hogy haljunk bele a sok tanulásba és ne sikerüljenek jól a dogák. Lehet,hogy ezt csak az én rosszindulatom? Megeshet.
Nos. Azt kell mondjam, hogy időközben fájl cserélgetésbe kezdtem a mobilomon és teljesen elfelejtettem, hogy mit is szerettem volna írni.
De nem baj. Azt magyarázza el nekem valaki,hogy mi értelme van annak,hogy a telefon tud Bluetooth-on keresztül "kommunikálni" a lap topommal , ha a képek rendesen átjönnek ,de a zenék csak látszólag. Vagyis. Minden oké a fálj fogadással, és átjövetellel,de nem játsza le a számokat. Fuck.
Szóval most inkább ezzel szórakozom és ha megint jön az ihlet s valamilyen csoda folytán időm is lesz írok . :D

xoxo~ :3

Talán belém van kódolva...?

Nem tudom,hogy ti voltatok-e már így,de ma eljutottam arra a pontra, hogy elmerengtem azon, hogy a divat és a divat imádata belém van kódolva.
Jó szokásomhoz híven egyik kedvenc hobbim űztem, azaz az élet legjobb örömeinek offi site-ján csorgattam nyálamat. Bővebben: Louis Vuitton, PRADA, Dior és a többiek. Nos és egy új PRADA táska megpillantása közben és az áprilisi Cosmo illetve Glamour olvasása közben rájöttem, hogy nem tudok ezen nevek és e világ nélkül élni. Ez igen értelmetlen és hülyeségnek tarthatjátok, de nem tudom képtelen vagyok máshogy leírni. Ez olyan,mint ahogy a mágnes vonzza a vasat. Engem ez az élet vonz.
Tegnap anyával beszéltem az ösztöndíjakról -gimi és egyetem- és igen. Belegyezett,hogy megpályázzam és kint tanuljak. Szóval nagyon feldobódtam és reménykedem ,hogy megkapom. Ez az egyik cél amit kitűztem most magam elé. Tanulok ,hogy jó eredményeim legyenek. Tanulok magamért, az ösztöndíjért, a jövőmért, az álomvilágomért.
De. Addig is próbálom megváltoztatni szemléletem és itt is kialakítani a tökéletes helyet számomra. Épp a galéria felé tartottam, mikor elmerengtem azon ,hogy Zséda nem viselte azt a Louis Vuitton ruhát. Olyan semmilyennek tűnt ,hogy azt el se tudom mondani. Igen én ilyeneken is szoktam filózni XD Na szóval épp a szentendrei utcákat rótam a csodálatos és egyetlen "jó cucc" volt rajtam a PRADA napszemcsim. Eszembe jutott a Glamour-ból a sok Jimmy Choo topán, saru , magassarkú, a Roberto Cavalli, Dior stb ruhák és magamra néztem. Kihúztam magam és elhatároztam "életre keltem" a Deichmanos topánomat a Tally-s táskámat és mindent ami rajtam van. Persze az ékem a napszemcsim volt . az úgy volt tökéletes ahogy van,de viselni tudni kell. Úgy mentem végig a szűk és egyre szélesedő utcácskákon, hogy azt gondoltam rajtam egy PRADA napszemcsi van egy Vivienne Westwood kabáttal, D&G outfittel, PRADA / LV táskával és egy csodálatos Manolo Blanich cipőben suhanok az unalmas tömegben Szentendrén a művészetek Hamptonsában. Miért ne lehetne? Ha erre gondolok, ezt akarom véghez vihetem. Mi lenne ha Bp egy mini NY-ká válna? Mennyi lehetőség, kaland lehetne. Minden csak a képzeleten múlik. Ha azt mondom ,hogy divattervező leszek ha törik ha szakad véghez viszem . Ez az életem. Ez az álmom. Emlékszem mikor még elég szegények voltunk én már akkor is erről álmodtam. Ez belém van kódolva. Nekem így kellett megszületnem? Nem tudom.
Lehet,hogy a végén kikötök NY-ban a Vogue-nak írok és lesz pár bestsellerem és újabb Manolo cipőket hajkurászok. Igen. Mindenkiben lakik egy kis Carrie Bradshaw. Vagy egy darab a barátaiból. És egy nap arra ébredek, hogy csörög a telefonom,mert valaki egy Cosmora hív.