Nem tudom,hogy ti voltatok-e már így,de ma eljutottam arra a pontra, hogy elmerengtem azon, hogy a divat és a divat imádata belém van kódolva.
Jó szokásomhoz híven egyik kedvenc hobbim űztem, azaz az élet legjobb örömeinek offi site-ján csorgattam nyálamat. Bővebben: Louis Vuitton, PRADA, Dior és a többiek. Nos és egy új PRADA táska megpillantása közben és az áprilisi Cosmo illetve Glamour olvasása közben rájöttem, hogy nem tudok ezen nevek és e világ nélkül élni. Ez igen értelmetlen és hülyeségnek tarthatjátok, de nem tudom képtelen vagyok máshogy leírni. Ez olyan,mint ahogy a mágnes vonzza a vasat. Engem ez az élet vonz.
Tegnap anyával beszéltem az ösztöndíjakról -gimi és egyetem- és igen. Belegyezett,hogy megpályázzam és kint tanuljak. Szóval nagyon feldobódtam és reménykedem ,hogy megkapom. Ez az egyik cél amit kitűztem most magam elé. Tanulok ,hogy jó eredményeim legyenek. Tanulok magamért, az ösztöndíjért, a jövőmért, az álomvilágomért.
De. Addig is próbálom megváltoztatni szemléletem és itt is kialakítani a tökéletes helyet számomra. Épp a galéria felé tartottam, mikor elmerengtem azon ,hogy Zséda nem viselte azt a Louis Vuitton ruhát. Olyan semmilyennek tűnt ,hogy azt el se tudom mondani. Igen én ilyeneken is szoktam filózni XD Na szóval épp a szentendrei utcákat rótam a csodálatos és egyetlen "jó cucc" volt rajtam a PRADA napszemcsim. Eszembe jutott a Glamour-ból a sok Jimmy Choo topán, saru , magassarkú, a Roberto Cavalli, Dior stb ruhák és magamra néztem. Kihúztam magam és elhatároztam "életre keltem" a Deichmanos topánomat a Tally-s táskámat és mindent ami rajtam van. Persze az ékem a napszemcsim volt . az úgy volt tökéletes ahogy van,de viselni tudni kell. Úgy mentem végig a szűk és egyre szélesedő utcácskákon, hogy azt gondoltam rajtam egy PRADA napszemcsi van egy Vivienne Westwood kabáttal, D&G outfittel, PRADA / LV táskával és egy csodálatos Manolo Blanich cipőben suhanok az unalmas tömegben Szentendrén a művészetek Hamptonsában. Miért ne lehetne? Ha erre gondolok, ezt akarom véghez vihetem. Mi lenne ha Bp egy mini NY-ká válna? Mennyi lehetőség, kaland lehetne. Minden csak a képzeleten múlik. Ha azt mondom ,hogy divattervező leszek ha törik ha szakad véghez viszem . Ez az életem. Ez az álmom. Emlékszem mikor még elég szegények voltunk én már akkor is erről álmodtam. Ez belém van kódolva. Nekem így kellett megszületnem? Nem tudom.
Lehet,hogy a végén kikötök NY-ban a Vogue-nak írok és lesz pár bestsellerem és újabb Manolo cipőket hajkurászok. Igen. Mindenkiben lakik egy kis Carrie Bradshaw. Vagy egy darab a barátaiból. És egy nap arra ébredek, hogy csörög a telefonom,mert valaki egy Cosmora hív.
