This is it ... memories.

In memorian Michael Jackson. et  mon petit. 

Nos  28. Ha irodalmi nyelven szeretném kifejteni számomra egy határhelyzetű dátum/nap. 

Először is  a This is it premiere. Jobban örülnék ,ha nem  emlék film lenne. Másrészt 1 hónapja ment el... És mégis olyan mintha mindennap átélném....

Akkor a mai napom.  Reggel már  sírva keltem. Elmentem zuhanyozni, hajatmosni és ettem sütit. Tomi hívott,hogy végzett és jön velem. Rohantunk  a HÉV-hez ,hogy elérjük a 10:33ast. DE  csak 11:03kor indult. Szóval írtam Ancsinak  is. Egy kriptaszökevény bekattant a héven. Esküszöm nem tudom mit képzelnek magukról .Na mind1. Kis csapatunk robogott a Lurdy felé. Direkt választottuk a Lurdy-t mivel tudtuk ,hogy kevesen lesznek és nekünk ma kell látnunk a This is it-et. A 12:30-as vetítésre mentünk. Életemben nem telt még el ilyen gyorsan 111perc. Annyira jóvolt. És rossz belegondolni ,hogy lehetett volna koncert Londonban és mi ott lehettünk volna. És minden odalett egy orvos miatt. Szerintem egy egész világ megtört. Mindenkiből oda lett egy darab. a Pop királya eltávozott tőlünk. Látni a filmben egy kivételes tehetségű embert, aki tényleg zenész , koreográfus és megalkotja saját maga teremti meg a produkciót. És mindemellett hihetetlenül szerény. Nem is lehet felfogni milyen szerencsések azok az emberek akik látták, dolgoztak vele vagy ismerték. Nekem és sok embernek nem adatott meg ez. Manapság igen kevés a zenész. Tulajdonképpen géppel turbózott fos szól mindenhonnan. De ez hihetetlen. Teljesen készek voltunk a végén. Felejthetetlen. Mindenképp nézzétek meg. 

Nos.. a film után elmentünk Nyugatiba McCafe-zni. Kigyűltek a pontjaim a bögrére :Đ Lent díszeleg a zöld mcCafe-s bögrém :) Kávézás után indultunk haza . Ebédeltem és most itt ülük :Đ nem tudom mit írhatnék még.

Nem mutatom ki, "jó kedvem" van ,de belül ez teljesen más. Van,hogy hallom, van ,hogy érzem, van,hogy beszélnék hozzá,s mikor elkezdem a mondatot ,akkor döbbenek rá nincs itt. És nem is lesz. Már jobb helyen van. Pedig úgy érzem ,hogy itt van,de tévedek. Beképzelem. Próbálom nem elfogadni a tényt. Hazugságokba, álmokba ringatom magam ,de felesleges, Felriadok. A valóság " felébreszt." Elment. És ezen nem tudok, nem lehet változtatni. Mindennap azt kívánom,hogy  legyen ez egy rémálom és keljek fel. Hogy itt van. Ébreszt, Zörög, zajong, énekel, veszekedik, eszik, rámszáll,megcsíp, nézi velem a TV-t, alszik, nézi a repülőket, itt ül mellettem, ellopja a kajám , ül a vállamon. Hogy vár hajnalban mikor hazakjövök buliból. Vagy suliból. Hogy "köszön" a kutyáknak. Hogy játszik a csengőjével. Hogy rohangál. Ül a tükrön. Szétrág valamit. De nem. Egy sem fog újra bekövetkezni. Ő már 1 hónapja alszik a kertben Sári mellett. Nem várja már,hogy menjen a fürdibe kis barátjához. Vagy,hogy enni kapjon. Soha többé...Már csak alszik...Békésen... Hazajövök az üres lakásba. és ülök... De ez legyen az én gondom,... 

Zárjunk széppel. Olvastam Ancsit szokás szerint. Jó visszagondolni arra az egy hétre. A Sziget. Mennyi élmény. Mennyi koncert kedvenc előadók. A köszöntések, a tombolás és megannyi minden. Felejthetetlen. 

mára ennyi xoxo ~ :3

PS. nincs